In memory of baby Emma Gardner

(Ha nincs időd az egészet végigolvasni, de segítenél, csak kattints a "donate now" gombra és a nekünk szánt összeget PayPal vagy bankkártyás fizetéssel tudod elutalni. A történetünket magyarul a lap alján olvashatod, kattins a "read more" gombra és görgess lejjebb!)

We are Edit and Richard, the parents of a much-loved, beautiful black-haired baby girl called Emma, who sadly could not stay with us. On the morning of 15th October 2022, our lives dramatically changed forever. After a routine and healthy pregnancy at 40 weeks and 4 days, we noticed that some of Emma's movements were reduced compared to her usual morning routine. We quickly went to the hospital convinced she was probably just having one of her naps but following the advice given to us in antenatal classes, we checked it out anyway. To our total shock, we received the most terrible news any parent can hear and the news you never expect to be given 'I'm so sorry, there is no heartbeat.’

Our little miracle was gone. After 9 months of excitement at being Mom and Dad, we would never hear her cry, see her smile, watch her grow and she would never meet her extended families in Hungary and Birmingham. Before this could even sink in, the heart-breaking realisation came that Emma still had to be delivered. It felt as though the world was collapsing, we had to work minute by minute through the emotional minefield of Edit’s induced labour which lasted almost 5 days. During the labour we had to talk through very difficult things like funeral arrangements and whether or not we wanted to spend time with Emma after her birth. All we could do was follow our instincts and trust in the amazing midwives and our very thoughtful bereavement midwife.

Although it was hard to hear, the midwives strongly recommended spending time with Emma and making some precious memories because if we didn’t, we may regret it later on. We were so glad that we took their advice and spent a short time together because Emma was beautiful and it was amazing to finally meet her even if it was very bittersweet. Thanks to the kindness of the Lily Mae Foundation, we were also gifted a memory box and have some beautiful treasures to keep.

Soon after leaving the hospital in a total daze, we benefitted massively from free 1-2-1 bereavement support sessions at the Lily Mae Foundation with trained bereavement counsellors and fellow baby loss parents Chantelle and Ryan. We have also been introduced to lots of other parents in the same boat, attended a living with loss support day and listening to their podcast has been very helpful in validating our experiences.

Recently we have learned that Emma was absolutely healthy and without any conditions or abnormalities and the pregnancy had been as smooth as can be. Like so many parents in our situation we simply don’t have an answer to the question “why”.

We decided right from the beginning that we must do all we can to honour Emma’s life and memory by helping raise awareness of something which is so rarely spoken about. A quick google of pregnancy loss statistics will show just how often pregnancies end in heartbreak. It has taken nearly 6 months to find the courage to share our story but if it helps just one person to find the courage to talk or get help then it’s been worth it.

So, finally on to how you can help us? We really, really need your help with sponsorship through our Go Fund Me Page. We are training daily to take part in April’s Wolf Run in Warwickshire and in June we travel to North Wales for the Mount Snowdon Sunrise Challenge. If you want to see what we are letting ourselves in for then please check out the following links Wolf Run and Snowdon Sunrise Challenge.

Every penny of your kind donations will be going directly to the Lily-Mae Foundation to support those affected by baby loss in the darkest of times. If you want to know more about some of the Lily Mae Foundation and the work they do, please click here.

Thank you so much for reading

Richard and Edit Gardner

----------------------------------------------------------------------------------------

Üdv, ez hosszabb olvasmány lesz, mint egy szokásos Facebook-bejegyzés, de fontosnak tartjuk, hogy megosszuk történetünket, és a segítségedet kérjük.

(Ha nincs időd az egészet végigolvasni, de segítenél, csak kattints a "donate now" gombra és a nekünk szánt összeget PayPal vagy bankkártyás fizetéssel tudod elutalni.)

Edit és Richard vagyunk, egy nagyon szeretett, gyönyörű fekete hajú kislány, Emma szülei, aki sajnos nem maradhatott velünk. 2022. október 15-én az életünk drámaian megváltozott. Egy rutinszerű és egészséges várandósság után (40 hét+4 nap) azt vettük észre, hogy Emma mozgása csökkent a szokásos reggeli rutinhoz képest. Abban a hitben ugyan, hogy nagy valószínűséggel csak szunyókál, mégis úgy gondoltuk, hogy a legjobb, ha követjük az útmutatást és bemegyünk kontrollra. Teljes döbbenetünkre a legszörnyűbb hírt kaptuk, amelyet bármely szülő hallhat, és amire soha nem lehet felkészülni: „nagyon sajnálom, nincs szívhang.”

A mi kis csodánk és álmunk eltűnt egy pillanat alatt. Mindazok után, hogy olyan régóta vártunk babára, ahogyan készültünk az érkezésére, ahogy a szobáját rendeztük… Hogy soha nem fogjuk hallani a sírását vagy nevetését, látni a mosolyát, látni, ahogy nő, hogy soha nem fog találkozni családja többi tagjával Magyarországon és Angliában.

És mielőtt teljesen elsodort volna a veszteség első hulláma, az a szörnyű nap még nehezebbé vált, hiszen Emmát világra kellett hozni. Egy érzelmi aknamezőre léptünk, amire nem lehet felkészülni. Beindították a szülést és a vajúdás öt napig tartott. A trauma ellenére csodálatos szülésznőkkel találkoztunk, a kórház külön kirendelt hozzánk egy ún. gyászbábát is (bereavement midwife), aki kifinomult, holisztikus gondozás nyújt a szülőknek és családjuknak a csecsemőhalál után, akár még a terhesség alatt, de röviddel a baba születése után is.

A vajúdás a legnehezebb dolog, amit egy nő megélhet, és nemcsak az, hogy Emma volt az első gyermekünk, de a rendkívül stresszes folyamaton felül még beszélni kellett a temetésről, nyilatkozni kellett, hogy akarunk-e időt tölteni Emmával a születése után vagy sem, és ha akarunk, akkor szeretnénk-e fotókat stb. Nem tudtunk mást tenni, mint bízni a körülöttünk levőkben és követni az ösztöneinket. A gyászbába arról is gondoskodott, hogy értékes időt töltsünk a lányunkkal, egy ún. hűtött „Cuddle Cot” segítségével (csecsemő ágy), amely szabályozza a hőmérsékletet a baba állapotának megőrzése érdekében.

Azokban az órákban, napokban nagyon nehéz volt hallani, elhinni és elfogadni, amikor a szülésznők azt tanácsolták, töltsünk el egy rövid időt Emmával, hiszen így szerezhetünk néhány értékes emléket. Ma már nagyon örülünk, hogy megfogadtuk a tanácsukat, mert Emma gyönyörű volt. A kislányunkkal töltött rövid idő nagyban hozzájárult ahhoz, hogy átélhettük a „szülőség érzését”. Mai napig nehéz felfogni és feldolgozni, hogy mi olyan szülők vagyunk, akiknek nincs gyermeke.

Továbbá a Lily Mae Alapítvány kedvességének köszönhetően emlékdobozt is kaptunk, amiben néhány szép kincset őrizhetünk Emmáról, többek között kéz- és láblenyomatot, hajtincset, 1 kismacit, aminek a párja végig Emmával maradt. Eleinte nem szerettük volna ezt a dobozt, mert úgy gondoltuk, hogy túl fájdalmas emlékeket idéz fel. Ugyanakkor azt tanácsolták, hogy ha nem akarjuk, akkor soha nem kell kinyitni, ám, ha később mégis ki szeretnénk nyitni a dobozt, de nincs mit, akkor azt örökre bánni fogjuk. Életünket meghatározó tanács volt. Köszönjük.

Nemrég tudtuk meg, hogy Emma teljesen egészséges volt, és nem volt semmilyen körülmény vagy rendellenesség, ami kiválthatta volna a halálát. Sajnos, sok szülőhöz hasonlóan nekünk sincs válaszunk a „miért” kérdésre: miért mi, miért ő, miért most stb. Az esetek akár 60 %-ban soha nem derül fény a halál okára.

A Lily Mae Alapítványnak köszönhetően nem sokkal azután, hogy hazamentünk az emlékdobozzal a kezünkben, de baba nélkül a kórházból, térítésmenetesen vehettünk igénybe egyéni személyes segítő beszélgetéseket képzett gyásztanácsadókkal, illetve csatlakoztunk veszteséggel foglalkozó gyászfeldolgozó önkéntes csoporthoz is, ahol képzett gyásztanácsadó segíti a gyermeküket elveszített szülőpárokat.

A Lily Mae Alapítványt 2010-ben alapította Ryan és felesége, Amy Jackson, miután a miénkhez nagyon hasonló körülmények között ők is elvesztették lányukat, Lily Mae-t. Amikor először megtudtuk a történetüket, nagyon nehéz volt elképzelni, hogy a kemény munka és az odaadás hogyan változtathat egy ilyen szomorú veszteséget ilyen pozitív, segítő erővé.

Már a kezdetektől fogva úgy döntöttünk, hogy mindent meg kell tennünk Emma életének és emlékének tiszteletére azáltal, hogy segítünk felhívni a figyelmet egy olyan tragikus élethelyzetre, ami a szőnyeg alá van seperve, és amiről oly ritkán beszél a társadalom. A születés közbeni halál még mindig tabu. Annak ellenére, hogy egy 2022-es előzetes statisztika szerint például csak Magyarországon a csecsemő- halandóság, ezer élve szülöttre 3,6. Továbbá évente a világon kb. 2 millió csecsemő hal meg. Hiába hallottunk a szűkebb-tágabb családi és baráti körből vetélésekről, halva születésekről, még sincs olyan pozitív, támogató viselkedési minta, amivel segíthetnénk magunkon vagy a körülöttünk levő pároknak, családoknak e veszteség és gyász feldolgozásában.

Nem könnyű erről beszélni. Nemcsak a veszteséget megélt házastárssal, hanem a családdal, barátokkal és kollégákkal sem. Hogy a gyermekünkkel együtt a sérthetetlenségbe, a szülővé válásnak képességébe vetett hitünket és a jövőképünket is elveszítettük. Minden bátorságunkra szükség volt, hogy megosszuk történetünket, de ha ez csak egy embernek is segít abban, hogy erőt kapjon a beszélgetéshez, akkor már megérte. Erőt akár ahhoz, hogy szakszerű segítséget vegyen igénybe, hiszen olyan érzelmekkel kell szembenézni, átélni, elfogadni és kifejezni, ami nem egyszerű: fájdalom, harag, igazságtalanság érzés, bűntudat. De ezek mind a gyász velejárói. Az érzéseket azonban ki is kell fejezni: verbálisan és írásban egyaránt.

Hogy hogyan tudnál segíteni? Naponta edzünk, hogy részt vehessünk az áprilisi Warwickshire-i Wolf Run-on és a júniusi Mount Snowdon Sunrise Challenge-en Wales-ben. Ez a két kihívás mind fizikálisan, mind mentálisan óriási feladat elé állít bennünket. Legyőzni az akadályokat, megerősödni és bízni egy pozitívabb jövőben. Arra kérünk, hogy támogass, szponzorálj minket, hogy sikeresen teljesíthessük mind a 10km-es akadályfutást, mind a 14.5km-es éjszakai túrát Anglia és Wales legmagasabb hegyére.

A szíves adományok minden fillérje közvetlenül a Lily-Mae Alapítványhoz kerül, hogy továbbra is támogathassa azokat, akik a legsötétebb óráikban vannak gyermekük elvesztése miatt. Az adományküldéshez kattints a "donate now" gombra és a nekünk szánt összeget PayPal vagy bankkártyás fizetéssel tudod elutalni.

A befolyt összegből olyan dolgokat finanszíroznak, mint például a mi emlékdobozunk, egyéni személyes segítő beszélgetések, szakirodalom, támogató hálózat biztosítása, nagyszülők és testvérek támogatása, szülésznők és más egészségügyi és szociális szakemberek képzése és támogatása, valamint a csecsemőhalandóság megelőzésével kapcsolatos kutatások.

Legyen bármilyen kicsi vagy nagy az az adomány, tudd, hogy nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a következő személy, aki a Lily Mae Alapítványhoz fordul, meg fogja hallani azokat a legfontosabb szavakat, amelyeket mi is: „Tudom min mész keresztül. Mi is voltunk ott, ismerjük a fájdalmadat, és azért vagyunk most itt, hogy elmondjuk: Nem vagy egyedül!”

Köszönjük szépen: Richard és Edit